A dolog komolyságát azonban akkor fogtam fel igazán, amikor környezetem ifjú hölgytagjait sorra hatalmába kerítette a vérszívó-vírus. Az egyikük, megtekintve az Alkonyat-széria első darabját, csupa nagybetűvel hozta ország-világ, és persze a Facebook-közösség tagjainak tudtára: VÁMPÍR PASIT AKAROK! A másikuk kedvéért majdnem extra díjat kellett fizetnünk a londoni repülőtéren, mert az ajándékba kikönyörgött, magyarul akkor még nem kapható Twilight-könyvek miatt túlsúlyos lett a bőröndünk. A harmadik hosszasan és hősiesen ellenállt a kísértésnek, aztán egy reggel mégis arra mentem be a szobájába, hogy pizsamában üldögél az ágyon és az Alkonyat jóképű főhősének, Edwardnak (pontosabban az őt alakító színésznek) a teljes oldalas fotóit vagdossa kifelé az egyik amerikai magazinból. Kérdésemre, hogy mégis mihez szeretne kezdeni az ágyán máris kupacban gyűlő képekkel, elárulta, eltávolítja a szobájából az összes korábbi poszterét, és helyükre a drága Edwardot aggatja fel. A helyzet azóta annyiban változott, hogy a szívdöglesztő vámpír mellé felkerült a falra a film egyik további szereplője, egy szívdöglesztő vérfarkas személyében. Sajátságos. Mindez számomra világossá tette, hogy a vámpírmánia több átmeneti és mulandó divathóbortnál. Ezért is kérdeztem meg olyan szakértőket a témáról, mint Dr. Csernus Imre, Dr. Szondy Máté, Feldmár András, Jakabffy Éva pszichológus, filozófus, Prof.Dr. Bagdy Emőke, Soma Mamagésa, Singer Magdolna tanatológus.
Vélemény: Miért is tetszett ez a könyv? És miért nem tetszett?
Nehéz megfogalmazni. Egyrészt imádtam, mert a vámpírokról, jobban mondva a vámpírok iránti rajongásról szólt, és nekem az egyik kedvenc könyv/filmszereplőim, ami a természetfeletti lényeket illeti, nos a vámpírok. A rejtély ami övezi őket, hogy félünk tőlük, és rajongunk is értük, ez a kettősség minden könyvben megjelenik, ami velük foglalkozik. Csodáljuk őket, mert a halhatatlanságuk lévén bármit megtehetnek, de éppen ezért félünk is, mert mi is ott lehetünk az áldozatok között.
A könyv ezt a félelem-rajongás kapcsolatot alaposan boncolgatja, és ezt Lovecraft idézete fogalmazza meg legjobban.:
"Az ember legősibb és legerősebb érzelme a félelem: a félelem legősibb és legerősebb fajtája a félelem az ismeretlentől....." /52.o./
Hogyan is léphetne be egy földi halandó a vámpírok világába? Sehogyan! De milyen nagy a csábítás......
A könyvben megszólalnak híres és (számomra) kevésbe ismert szakértők. Olyan témákat is boncolgatnak mint az energiavámpírok, hogy milyen hatással vagyunk egymásra, hogy az örök fiatalság elérhetetlensége teszi a vámpírokat olyan szimpatikussá, hogy tudatalatt talán arra vágyunk, hogy uralkodjanak felettünk, és hasonló témák. Persze a Twilight könyvek "elemzése" sem hiányozhat.
"A vámpírtörténetek azt sugallják, hogy a halál legyőzhető és az örök élet elérhető." /55.o./
Az örök élet iránti vágy teszi ezeket a könyveket olyan sikeressé, mondja sok szakértő, de bizony vannak árnyoldalai is a rajongásnak, hiszen ismerünk történeteket, olyan embereket akik túl messzire mentek az örök élet kutatásában.
Ami leginkább új volt számomra, (és mégsem új hiszen mindenki hallott Báthory Erzsébetről, Vlad Tepesről.....de.....) , azok a régi történetek, legendák az olyan emberekről akiket vámpíroknak hittek, mint Gilles de Rais báró, Kiss Béla, Peter Kürsen. Megrázó volt olvasni róluk, a sok halál, gyilkosság, ami az ő történetükhöz kapcsolódik, nos elég gyomorforgató dolgokat műveltek.
Szóval egy összefoglaló kötet a vámpírok rajongásáról, a sikerekről, amit ezek a könyvek, filmet elérnek, a sok üzlet ami ráépül, ruhák, táskák, kiegészítők széleskörű, végeláthatatlan skálája.
Vajon túlzás?
A külföldön beszerezhető nyakba beültethető harapásnyom implantátum, a szakszerűen felrakott "valódi" vámpírfogak, a színes kontaktlencsék.
Sokan szeretik ezeket a dolgokat, de szerintem a lényeg a mértékletesség. A rajongás hamar elmúlhat..........
Értékelés: 4/5
Kiadó: Jaffa Kiadó
Oldalak száma: 180
Borító: Puhatáblás / Ragasztókötött
Kiadás éve: 2011
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése