José Saramago: Káin

Fülszöveg: Ha az Úrnak lenne egy fia, azt is megöletné? -kérdezte Izsák. Erre a jövő ad választ. Ez az Úr mindenre képes, a jóra, a gonoszra és a még gonoszabbra is. Így van. Ha nem engedelmeskedsz a parancsának, mi történt volna? – kérdezte Izsák. Az Úr romlással vagy betegséggel sújtja azt, aki nem teljesíti a rendelését. Bosszúálló Isten a mi Urunk. Azt hiszem, igen, – válaszolt Ábrahám lehalkítva a hangját, mintha félne attól, hogy meghallják, mert az Úr mindent megtehet. Hibát vagy bűnt is elkövethet? – kérdezte Izsák. Bizony, hibákat és bűnöket is. Atyám, nem tudom elfogadni ezt a vallást. El kell fogadnod, nincs más választásod, most pedig kéréssel fordulok hozzád, egy alázatos kéréssel. Mi légyen az? Felejtsük el, ami történt. Nem tudom, hogy képes leszek-e elfelejteni, Atyám. Még látom magamat, ahogy ott fekszem, megkötözve a fahasábokon, és téged, ahogyan felemeled a karod, és a kezedben megcsillan a kés. Nem én voltam az, józan eszemmel nem tennék ilyet. Azt akarod mondani, hogy az Úr elveszi az emberek józan eszét? Igen, nagyon sokszor, csaknem mindig – válaszolta Ábrahám. Akárhogyan is, a te kezedben volt a kés. Az úr mindent előkészített, és az utolsó pillanatban közbelépett. Láttad, ott volt az angyal. Elkésett… José Saramago, a 2010-ben, nyolcvanhét éves korában elhunyt Nobel-díjas író életművének utolsó, nagy vihart kavaró művét tartja a kezében az Olvasó.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!
Vélemény: Káin. Ez volt a próba a Vakság című könyv előtt. Sokan dicsérték nekem az író műveit, de sosem olvastam tőle semmit. Aztán egyszer csak a Vakság filmbe botlottam, de nem akartam megnézni amíg nem olvastam a művet. Viszont belelapozva a könyvtárban, eléggé nyilvánvaló volt, hogy Saramago-nak elég furcsa stílusa van, ami nekem lehet hogy nem fog tetszeni. Szóval, gondoltam vágjunk bele egy rövidebbe, Káin. Lássuk.

Örülök a választásnak, mert borzasztóan tetszett, holott én nem igazán szeretem a vallási témákat. Ez viszont egy ateista szemével látott, az ő gondolataival fűszerezett átirata a Biblia egy részének.
Saramago, hogy Isten nevét kis betűvel írhassa, a történetében végig, minden szereplőnek kis betűvel van írva a neve. A párbeszédek nincsenek elkülönítve, így az elején nehezen olvasható, de ez a hiány később engem egyre kevésbé zavart. Az egész műnek van egy irónikus érzése, vagyis én végig ezt éreztem. Próbál végig kicsit viccesen írni, ami hol sikerül, hol nem.

Tetszett, hogy a vallási történeteket veszi nagyító alá, és megkérdőjelez dolgokat, amiket később a saját nézőpontja szerint próbál megválaszolni.  Hiszen ez egy elmélkedés részéről, hogy az ember mennyire lehet isteni, és Isten mennyire emberi, kik követnek el hibákat, és miért, és ki nyerheti el a bocsánatot, és ki nem........

Az író a Bibliai történetek kezdetéhez nyúlt, Ádám és Éva teremtésével kezdődött a történet. Isten nem elégedett meg a teremtményeivel, így "javított" rajtuk. Már azzal kezdi, hogy Isten is tévedhet, ő az első a történetben aki hibát követ el. Aztán Éva követ el egyet, igen, az a bizonyos alma..........kiűzetnek a paradicsomból. Itt jönnek az újabb problémák, ugyanis az angyal visszaengedi őket gyümölcsöt szedni, stb.
Amikor végre Ádám és Éva letelepednek, és két fiúk felnő Káin és Ábel, akkor kezdődik igazán a történet. Káin megöli testvérét Ábelt, ezért a homlokára egy bélyeget kap Istentől, amit élete végéig "hordania" kell. Az első kérdés, miért is tette próbára Káint Isten? Káin a próba miatt ölte meg testvérét, és ezért az isteni hatalmat hibáztatja. Kinek van igaza? Káin továbbmegy az úton, és kiköt egy városban, ahol sárdagasztó lesz, később Lilith mellett köt ki, ahonnan ismét tovább visz az útja. Összetalálkozik Ábrahámmal, aki szintén Isteni próbatétel által akarja feláldozi fiát Izsákot. Itt Káin ismét vitába száll Istennel. Később a Bábeli toronyhoz érünk, ahol a nyelvek zavaros sokaságába ütközünk, amit szintén Isten tett, mert az emberek olyan magas tornyot akartak építeni, amivel az égen is túljuthatnak. Káin ezt szintén nem tartja igazságosnak, hiszen ilyen az emberi kíváncsiság. Majd jön Sodoma/Gomorra, ahol igazán mérges lesz Káin, és Istennek veti fel, hogy akkor miért alkotta az embert ilyennek, amilyenek, ha utána elpusztítja őket, és miért nem kegyelmez az ártatlanoknak. Jön egy rész amikor Mózessel találkozik, a Sion-hegyen, később az aranyborjús történet jön, és ismét visszaérünk Lilith-hez, akinek gyermeke született Káintól, Énokh. Káin itt búcsúzik, és újra útnak indul, és mi pedig a könyv vége felé, de egy rész még hátravan, mégpedig Noé. Isten Káint is felengedi a bárkára, de Káin a túlélés helyett "megleckézteti" Istent, és megöli a bárkán Noét és családját. Végül csak ő marad, és Isten, és a nagy kérdés. Kinek volt igaza? Kine mennyi joga van? Na és a saját életünk mégis mennyire a miénk, és mennyire irányítja más? Istennek joga volt így bánni a teremtményeivel? Miért nem csinálta őket másmilyenre, ha nem voltak "jók"? Káinnak joga volt mások élete felett dönteni? Na és joga volt megleckéztetni Istent? Isten ezt miért nem látta előre, ha mindent tud? Ki a "valódi" bűnös? Miért mutogatunk egymásra, ha minden hibázunk? De mekkora lehet egy hiba, egy tévedés? Minden döntés megkérdőjelezhető?

Sokaknak a vallás a mindennapi élet része, van aki csak a bajban kér segítséget a felsőbb "erőktől", van aki egyáltalán nem hisz semmiben sem. Egy biztos, Saramagonak annyiban ezzel a "kis ateista történettel" igaza van, hogy mindenkinek joga van hinni valamiben, de ez a jog, csak magunkra vonatkozzon, és ne hozzunk mások helyében döntéseket, és fogadjuk el, hogy mindannyian mások vagyunk, és ha nem egyezik a gondolatunk, akkor ne akarjunk a másiknak megmagyarázni, hogy amit mi gondolunk, hiszünk, az jobb. És ez nem csak a vallásra vonatkozik.............

Értékelés: 4,5/5

Kiadó: EURÓPA Könyvkiadó Kft.
Oldalak száma: 160
Borító: Keménytáblás / Védőborítós
Kiadás éve: 2011
Fordító: Pál Ferenc