2012. március 19., hétfő

Virginia Woolf: Saját szoba


Fülszöveg: No de hát, szegezhetik nekem a kérdést, arra kértük, hogy a nőkről és regényekről beszéljen, mi köze ehhez egy saját szobának? Megmagyarázom. Miután felkértek, hogy beszélnék a nőkről és a regényről, leültem egy folyóparton, és eltűnődtem, mit is jelentenek ezek a szavak. Jelenthetnek néhány megjegyzést Fanny Burneyről; valamivel többet Jane Austenről; egy tisztelgést a Bronte nővérek előtt s hozzá a hólepte Haworth parókia rajzát; pár szellemességet, ha lehet, Miss Mitfordról; egy hódolatteljes utalást George Eliotra; egy hivatkozást Mrs. Gaskellre, és azzal meg is volnánk. Csakhogy másodszori ránézésre a szavak már nem látszottak ilyen egyszerűnek. A cím- a nők és a regény – jelentheti azt, s önök vehették is ilyen értelemben, hogy a nők és amilyennek látszanak, vagy jelentheti azt, hogy a nők és a regény, amit írnak; vagy jelentheti azt hogy nők és a regény, amit róluk írnak; vagy jelentheti azt, hogy e három kibogozhatatlanul összeszövődik, és önök azt várják, hogy ennek fényében tekintsem át őket.



Vélemény: A Saját szoba rövidke kötet, Woolf két előadásának kibővített változata. Igazi feminista mű, nagyon jól kifejtve a nők akkori helyzetét, az elvárásokat, az előítéleteket,  az áttörhetetlen sztereotípiákat.

Rengeteg könyvtárban töltött óra, kutatás eredményeképpen született meg Woolf tollából ez a mű. Tetszett a felépítés, a kiugró történetek, amikkel kicsit elkalandozott az alap mondanivalótól.

A nők helyzete nehéz volt az akkori követelmények miatt, mint a háztartás vezetése, a gyermeknevelés, de igazából talán nem is ezek voltak az akadályozó tényezők - persze ezek is- de inkább talán az anyagiak miatt nem volt annyi lehetőség nyitott. Mégis sok olyan írónőt említ, akik mégis, ezen tényezők mellett kimagaslottak az írásaikkal, pl. Austen, Bronte.

Nyilván nehéz helyzetben voltak a nők, hisz akkor elég nagy hátránnyal indultak ami az írást illeti, hiszen mint a könyvben olvashatjuk, nem igazán lehetett a nőknek saját véleményük, sőt még csak az életük felett sem dönthettek, hiszen a pénzért olyan emberekhez kényszerítették őket, ami a "család" érdeke volt, így az egyéni döntés már itt ugrott.

"A feleségverés - olvastam - elismert joga volt a férfinak, és szemérmetlenül gyakorolták is mind a felsőbb, mint az alsóbb körökben......Hasonlóképp - folytatja a történész - az olyan leányzó, aki megtagadta, hogy férjhez menjen a szülei által kiszemelt úriemberhez, kitette magát annak, hogy bezárják, ütlegeljék és végigrugdossák a szobán anélkül, hogy a közvéleményre ez megrendítően hatott volna. A házasság nem a személyes érzelmek kérdése volt, hanem a családi kapzsiságé, kivált a 'lovagias' felsőbb osztályokban...." /60.o./

Pénz, siker, a hatalmas örökségek......de ezek mit érnek testi-lelki-szellemi szabadság nélkül?

"Így aztán mindössze egy részletkérdést illető véleménnyel szolgálhatok - nevezetesen, hogy a nőknek rendelkezniük kell pénzzel és saját szobával, ha regényírásra adják magukat." 6. o.

A cím, a Saját szoba fő szerepet játszik a könyvben, hiszen minden írónőnek szüksége van egy saját kis helyre, egy szobára amibe elvonulhat a gondolatait szabadon engedni. Harc az egyenjogúságért, ez a lényeg, és Woolf ezért harcolt, pl. ezzel az előadással, amibe egy kis humor, irónia, vágyakozás is társult.

"Ha saját lelkemben kutatok, ott nem találok olyasfajta nemes érzelmeket, hogy bajtársak vagyunk, hogy egyenlők vagyunk, meg hogy mi vezéreljük végső célja felé a világot. Amit találok, az igen röviden és igen prózaian csak úgy szól, hogy ennél sokkal fontosabb, hogy az ember önmagam és nem más." /156. o./

Értékelés: 5/5

Kiadó/Sorozat: Mérleg
Oldalszám: 164
Kötés: papír/puhakötés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése