2011. június 18., szombat

Ryan Burton – Dave Macneil: Stephenie Meyer – Képregény

Fülszöveg: Álomból regényfolyam, regényfolyamból sikerfilm: Stephenie Meyer milliók képzeletét ejtette rabul egy fiatal lányról és vámpír szerelméről szóló történeteivel. Most fordult a kocka és Stephenie Meyer a főszereplője ennek a különleges, egyszeri Female Force kiadványnak. A Twilight saga regényeit, Stephenie népszerűvé válását, és jövőbeli terveit mutatja be. Ez a könyv Forks történelmét is tartalmazza; a Washington állambeli félszigeti városkáét, ahol a történetek játszódnak, illetve más bonus anyagot is, mely másutt nem található.





Vélemény: A könyvtárban a 10 perces szünetben el tudtam olvasni. Nos, szerintem egyedül Forks város története érdekes benne.
A könyv első felében Meyer életéről írnak. Ott is csak azok a dolgok vannak benne amiket amúgy is hallott már az ember az Alkonyat sikere óta, vagyis, hogy van egy férje, lett három fiuk, és hogy ő volt a suliban a legjobb diák, meg hogy az Alkonyat könyvsorozat egy álommal kezdődött.
A történetet egy Dracula-szerű vámpír meséli el, ami szerintem egyáltalán nem illett bele, na meg az erőltetett poén sem (pókvacsora).
A könyv második fele egy kicsit érdekes, mert Forks története van benne röviden. Utána pedig, arról írnak hogy hogyan "vámpírosodott" a város, és hogy a Twilight Saga sikerei óta hány ember utazik Forksba, "Edward lakhelyére".

Szerintem nem éri meg az árát, és nemcsak az amúgy is ismert adatok leírása miatt, hanem mert pár perces olvasmány.

Értékelés: 1/5

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalak száma: 40
Borító: Keménytábla
Fordító: Csetényi Korinna

Kovács Gáborján (szerk.): Ír népmesék

Köszönöm a (csere)könyvet @Jeffi-nek! :)


Fülszöveg: 
Népek meséi 12. kötet
Egy tengerrel körülölelt varázslatos ország, Írország népmesei hőseit hozzuk közel a magyar olvasókhoz.
Megjelenik Szent Patrik, az írek apostola, istenek és istennők bukkannak fel, fondorlatos vagy jóságos tündérek a mesék és legendák szereplői. A történetek misztikus hangulata, színes világa lenyűgöző






Vélemény: Ajánlom a könyvet mindenkinek aki szereti a legendákat, mítoszokat, a varázslatos történeteket, a népmeséket, és tanmeséket.
Egyetlen problémám a mesék számával volt, ugyanis csak 5 mese található a könyvben.

Mesék:
- Szent Patrik és a bökölő állatok
- Lir gyermekei
- A Boann-folyó története
- Az ír király fia meg a Léin tó óriása
- Görbe és a tündérek


Értékelés: 4/5

Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország

Először is köszönöm a könyvet @RandomSky-nak. :)


Fülszöveg: Elizabeth Wurtzel alig múlt húszéves, amikor megírta ezt a könyvet a depressziójának történetéről, s ma már Sylvia Plathszal és Willam Styronnal együtt a „depresszió-irodalom” legfontosabb szerzői között emlegetik. Wurtzel szerint Plath és Styron könyve túlságosan udvarias, bocsánatkérő volt; ő egy „rock-and-roll könyvet” akart írni: vadul, telfesen kitárulkozva mesél a szüleihez fűződő és a depresszióját úgy-ahogy magyarázó kapcsolatáról, szenvedéseiről, őrült szerelmi és szexuális kalandjairól, pszichológusairól és pszichiátereiről, öngyilkossági kísérletéről, segítőkész egyetemi barátairól, akiknek végül az agyára ment állandó, megmagyarázhatatlan kínlódásával. A „regény” végén, utószóként közölt esszéjében Wurtzel a Prozac-jelenségről ír – a kilencvenes évek elején megjelent csodaszerrel őt is „meggyógyították”, de Wurtzel szerint nem felhőtlenül jó hír az, hogy Amerikában jóformán mindenkinek, aki szomorúságra panaszkodik, három perc alatt felírják a Prozacot (vagy valamilyen hasonló, depresszió elleni szupergyógyszert). Az igazi depresszióval ugyanis nem olyan könnyű elbánni, s miközben mindenütt mesterségesen boldoggá tett emberek szaladgálnak, az „igazi” depressziósok bajára ma sem tudja senki a megoldást – mert hiszen a világ bajait sem lehet holmi neurotranszmitterekre ható molekulákkal megoldani. Wurtzel élete mindenesetre valamennyire egyenesbe jött: sikeres rockzenekritikus és írónő – két könyvet publikált a Prozac-ország óta.



Vélemény: Az alcím - Fiatalon és depressziósan Amerikában. Wurtzel pedig a tíz éven át tartó depresszióját írja le, rendkívüli őszinteséggel.
Leginkább szerintem azok fogják átérezni a könyvben említett érzéseket, a problémák valódi súlyát, akik ezt már megélték valamilyen formában. Sok honlapon, blogon olvastam véleményeket a műről, és a legtöbben csak "Egy hisztis csaj feljegyzései" címen könyvelték el a dolgot, pedig ennél jóval többről van szó. A depressziót elég nehéz kezelni, és tényleg emberek ezrei szenvednek ettől nap, mint nap.

"Szeretnék tisztázni valamit a depresszióal kapcsolatban: semmi, de semmi köze nincs az élethez. Az élet során kijut az embereknek a szomorúságból, fájdalomból és a bánatból is, de ha ez mind a maga idejében következik be, akkot teljesen rendjén való - kellemetlen, de rendjén való. A depresszió egészen más, mert az a totális hiány állapota: nincs érzelem, nincs indulat, nincs harag, nincs érdeklődés. A fájdalom, amit egy jól fejlett, klinikai depresszió esetén érez az ember, voltaképpen a természetnek azon igyekezete, hogy betöltse az üres teret. "

A könyvben a depresszió kezdetétől (vagyis amit Wurtzel a kezdeteknek gondolt) mutatja be az életét. Ír az anyjával és apjával való kapcsolatáról, a szülei válásáról, a vele szembeni elvárásokról, az első nyári táborról (ahol rátört a honvágy, és a félelem), az első kapcsolatáról, a drogokról, az iskoláról, a munkájáról, és az utazásairól.

"És a legfélelmetesebb az egészben az, hogy amikor megkérdezünk bárkit a depressziban szenvedők közül, hogy hogyan jutott idáig, s arra kérjük, határozza meg, hol volt az életében a fordulópont, nem tudja megmondani."


Az egész életét bemutatja, ami végig félelemmel, megfelelési-kényszerrel, szeretethiánnyal, és persze rengeteg gyógyszerrel, és kezeléssel volt tele. Őszintén elmeséli a gondolatait, és beszél az öngyilkossági kísérletéről is.


"Néha azt szeretném, ha "Vigyázat, törékeny" felirat lenne a homlokomra ragasztva. Néha azt szeretném, ha valahogy tudtára adhatnám az embereknek, hogy azért, mert olyan világban élünk, ahol nincsenek szabályok, és olyan életet élünk, ahol nincsenek törvények, másnap reggelre kelve még éppen úgy fáj, ami fáj."


A könyv végén pedig leírja a "Prozac-jelenséget", vagyis, hogy ami az életét mentette meg, és amire évekig várt, azt ma már 5 perc alatt felírják az orvosok bárkinek.

A lényeg, hogy szerintem aki elolvassa a könyvet, az talán megértőbb lesz a depresszióban szenvedőkkel, és kicsit felnyitja az emberek szemét, és felhívja a figyelmet, erre a problémára, főleg, hogy sokszor csak akkor segítenének ilyen embereken, amikor már (majdnem) késő.

Akiknek ilyen problémáik vannak, ne féljenek a barátaiktól, orvosoktól segítséget kérni!


Értékelés: 4,5/5

Kiadó: Európa Könyvkiadó
Oldalak száma: 488
Kötés: kötött, védőborítós
Fordította: Zentai Éva

Érdekesség: Elizabeth Wurtzel életéről film is készült 2001-ben, Christina Ricci főszereplésével, ami a könyvvel azonos Prozac-ország címet kapta.

Sylvia Plath: Zúzódás

Fülszöveg: „Halála valahogy beletartozik a képzelet kockázatába…” – írta Robert Lowell, amikor régi tanítványa, Sylvia Plath, a újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetsége 1963-ban öngyilkos lett. A hátrahagyott életművet George Steiner így méltatta: „Sylvia Plath költészete: legenda; közösségi érték és egyedülálló különlegesség. Megtalálható benne a kor érzelemvilágának pontos lenyomata, s ezzel együtt valami hasonlíthatatlan, makulátlan, kemény tökéletesség… A versek veszedelmes kockázatot vállalnak; a véghatárokig feszítik Sylvia Plath eredendően tárgyilagos, önemésztő érzékenységét. Keserű diadalt bizonyítanak, a költészetét, mely képes rá, hogy a valóságnak odakölcsönözze a képzelet maradandóbb nagyszerűségét.” Sylvia Plath, pályája csúcsán: harmincegy éves, kétgyermekes amerikai asszony, és időtlen, görögtisztaságú tragédiahősnő. Alakját közel érezzük magunkhoz, és csillagtávolinak.




Vélemény: Plath írásait végleg megszerettem. A versek közül nagyon sok nehezen értelmezhető, de mindegyiknek a halál, a távozás, elmúlás, és a betegség, fájdalom, a sebezhetőség, a félelem a fő témája.
A hold, csillagok, tükör,  fa (szilfa), virágok, és az apa-figura a legtöbb versben megjelenik.


A címadó vers, a Zúzódás, a legutolsó sorában ezt írja: Letakarva a tükrök.
A letakart tükör pedig a halált jelképezi, de én inkább a szenvedéseit éreztem ki a versekből.
Mintha a könyv lenne a tükör, a versek pedig a darabkái, amikkel vigyázni kell mert élesek, és megvágnak, és mire a könyv végére érünk addigra könnyen elvérezhetünk.....


Kedvenc verseim:
- Lázár kisasszony
- Tükör
- Függőleges vagyok
- Akasztott ember
- Kastélykert
- A kiégett nyaraló
- Szilfa
- Felhőföld két sátorosa
- Balsejtelmek
- Végszavak


Értékelés: 5/5

Kiadó: Európa Könyvkiadó (1978)
Fordította: Tandori Dezső

Plath egyéb művei:
- Üvegbura (regény)
- Sylvia Plath versei (verseskötet)
- Naplók 1950-1962 (naplórészletek)
- Naplók (naplórészletek)
- Az ötvenkilencedik medve (novellagyűjtemény)

Érdekesség:Sylvia Plath életéről film is készült 2003-ban, Gwyneth Paltrow főszereplésével.