Első könyves bejegyzésem nem is szólhat másról, mint Sylvia Plathról, és az önéletrajzi művéről, a híres/hírhedt Üvegburáról.
A könyvet @csenga-tól kaptam, akinek mégegyszer szeretném megköszönni. :)
Az írónőről: Sylvia Plath 1932. október 27-én született Bostonban, Aurelia Schober Plath és Otto Emile Plath első gyermekeként. Tanulmányait a northamptoni Smith College-ban végezte, ott ismerkedett meg egy yale-es hallgatóval, róla mintázta Buddy karakterét Az üvegbura c. önéletrajzi regényében.
Később felajánlottak neki egy állást, mint vendégszerkesztő a magazinnál, így egy hónapot töltött New Yorkban. Az ott szerzett tapasztalatait sokszor negatív élményként élte meg, és ezek után követi el az első orvosilag dokumentált öngyilkossági kísértetét: a házuk pincéjében elbújik és altatóval túladagolja magát. Az öngyilkossági kísérlet után rövid ideig egy elmegyógyintézetbe vonult, ahol többek között elektrosokk-terápiával kezelték. Az üvegburában sok mindent leír ebből az időszakából.
Úgy tűnt, a kezelések után Sylvia nagyjából helyrejött, 1955 júniusában sikeresen lediplomázott a Smith College-en. Ezek után a Cambridge Egyetemen folytatta tovább tanulmányait, ahol továbbra is aktívan írta a költeményeit, amiket alkalmanként publikált az iskolaújságban. Egy cambridge-i partin ismerkedett meg az angol költővel,Ted Hughes-sal. Rövid udvarlás után, 1956. június 16-án házasodtak össze.
Plath és Hughes 1957 júliusától 1959 októberéig az Egyesült-Államokban élt, ahol Sylvia 1957-58-ban a Smith College-ban adott elő angol irodalmat. Plath hamarosan terhes lett. Rövid ideig Londonban éltek, majd egy Devon-i kisvárosban telepedtek le. Itt publikálta az első verseskötetét,
The Colossus címmel. Ebben a kötetben az 1956-60-ban írt verseit gyűjtötte össze. 1961 februárjában elvetélt; erről az eseményről néhány verse említést is tesz. Házasságuk botrányokkal kísért volt, különösen, amikor kiderült férje Assia Wevill-lel való viszonya. 1962 végén elváltak, és Sylvia visszatért Londonba két gyerekével, Friedával és Nicholasszal.
1963-ban öngyilkosságot követett el, miután teljesen elszigetelte a szobát közte és az alvó gyerekei között „nedves törölközőkkel és ruhákkal”. Kinyitotta a gázt és a fejét a sütőbe tette. A következő napon a vizsgálat megállapította, hogy öngyilkosság történt.
Férje, Ted Hughes, Plath halála után újranősült. Hat évvel később Assia Wevill - aki együtt nevelte Hughes-szal Nicholast és Fridát - is megölte magát és négyéves kislányát Shurát, ugyanolyan módon mint Plath, szintén nyitva hagyta a gázsütőt.
Hughes végül 1998-ban publikálta halott feleségéhez írt vallomásos levélszerű verseinek gyűjteményét Születésnapi levelek c. kötetében, ezzel 35 évnyi hallgatást megtörve, majd ugyanezen évben maga is meghalt. Nicholas Hughes, Sylvia Plath és Ted Hughes fia 2009. március 16-án, negyvenhét éves korában szintén öngyilkosságot követett el alaszkai otthonában.
/Forrás: Wikipédia/
Fülszöveg: „Furcsa, fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban.” Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenketted magával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe. „Bizonyára úgy illett volna, hogy én is repüljek a lelkes örömtől, mint a többi lány, de – valahogy nem voltam rá képes. Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén.” A történet: ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokkterápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét sejtetve – ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. Mert Az üvegbura önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Megjelenésének évében, 1963-ban Sylvia Plath öngyilkos lett.
Szerintem ez a könyv nagyon megosztja az olvasókat, és itt most nem a "tetszett-nem tetszett"-re gondoltam, hanem, hogy aki úgy olvasta, hogy megél(t) depressziót, és aki nem. Sok blogon, és honlapokon a hozzászólásokban olvastam a véleményeket, és kapott a könyv, és Plath hideget-meleget, ezért féltem nekikezdeni az olvasásának, vártam a megfelelő pillanatot. Aztán csak belekezdtem.....
....és nem bántam meg. Ez a könyv az én szívemhez nagyon közel került, és legszívesebben most rögtön újraolvasnám, hogy hol volt az a pillanat ami sordöntő volt és elindította Esther-t a lejtőn. Egy tizenkilenc éves lány, akinek mindene megvolt, de ő azt érezte, hogy mégsincsen semmije. A mű lényegében az idegösszeomlásának folyamatát, félelmeit, rettegését írja le. A divatlapnál töltött időktől kezdődik a történet, és Esthert, a férfiakhoz való kapcsolatán át, az első elektrosokk-kezelésig, az öngyilkossági kísérletektől, az elmegyógyintézetig, és a szüzessége elvesztéséig minden pillanatban végigkísérhetjük, úgy, hogy próbálja néha humorosan leírni az élményeit, hogy az olvasó ne szánalmat érezzen ő iránta vagy a betegsége iránt.
Rengetegszer olvastam hozzászólásokban, hogy "egy hisztis nő volt", "figyelemre vágyott". Én azt mondom, nem, nem volt hisztis, hanem beteg.
Már a könyv elején megjelenik a depresszió egyik megjelenési formája, a megfelelési-kényszer. Esthernek a divatlapnál keményen kell dolgoznia, fogadásokra járnia, hírességekkel találkoznia. Már itt észrevehető, hogy nem érzi, hogy önmaga lenne.
"Állítólag életem legszebb napjait éltem. (.....)Csak hát én éppen hogy nem tartottam a kezemben semmit, még önmagamat sem."
"Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén."
Aztán ott van Buddy, akiben nagyot csalódik Esther, és ezek után nem bízik a férfiakban, és úgy érzi nem kötődhet hozzájuk, mert akkor fel kellene adnia teljesen a függetlenségét, önállóságát, vagyis a szabadságát.
"Ha valakitől semmit sem várnak, nem is csalódhatunk a végén."
Esther döntésképtelensége végig jelen volt a könyvben, szinte minden egyes oldalon. A legjobban viszont akkor lehetett érezni a tanácstalanságot, amikor a jövőjét, a lehetőségeit, (mint pl. írónő lesz, vagy szerkesztőnő, férjhez megy vagy sem) fügékhez hasonlította.
"Láttam magam, ahogy ott ülök a fügefaág hajlatában, és éhen halok, pusztán azért, mert nem tudok dönteni melyik fügéért is nyújtsam a kezem. Kellett volna mindegyik, de ha valamelyiket
választom, ez azt jelenti, hogy a többit elveszetm, és ahogy ott ültem, tanácstalanul habozva, a fügék egyszerre ráncosodni kezdtek, feketedni, és egyik a másik után pottyant le a földre, a lábam elé."
Teljesen elszigetelődött a külvilágtól, nem akarta látni a barátait, nem beszélt az anyjával, egy elsötétített szobában ülve teltek a napjai. Szerintem ekkor lehetett igazán érezni, hogy Esther rohan a vesztébe. Ekkor viszi el az anyja dr.Gordonhoz, aki elektrosokk-terápiával kezeli, de rosszul, és így csak romlik a lány állapota, mégpedig annyira, hogy többször is öngyilkosságot kísérel meg, amiktől aztán megrémül, és mégsem tesz semmit. De aztán mégis tesz egy kísérletet, de megtalálják, és bekerül egy elmegyógyintézetbe, ahol először nem látható javulás, de később újabb terápiáknak köszönhetően Estherben újra feléled a remény, és hisz a gyógyulásban. A mű végén Esther, Nolan doktornővel belép egy bizottság elé, akik eldöntik, hogy elhagyhatja-e az intézetet, de a lánynak ahelyett, hogy biztonságérzete lenne, inkább fél, és újra eluralkodik rajta a szorongás....
"Honnan tudhattam - az iskolán, Európában, valahol, akárhol -, nem ereszkedik-e rám fojtogató levegőjével ismét az üvegbura?"
És hogy hogyan döntött a bizottság, az az olvasó képzeletére van bízva, de én úgy gondolom tovább a történetet, hogy Esther kapott még egy esélyt, nemcsak az élettől, hanem saját magától is.
Szóval Plath az Üvegburát egy kis iróniával, humorral körítve próbálta megírni, de beláthatjuk, hogy ez a mű mégiscsak egy segélykiálltás, amit sajnos senki sem hallott meg időben.
Aki sokszor rosszkedvű, és hajlamos a depresszióra annak nem ajánlom!
Értékelés: 5/5
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Eredeti címe: The Bell Jar
Fordította: Tandori Dezső
Oldal: 288
Kötés: ragasztott papírkötés
Ára: 2800 Ft
Plath egyéb művei:
- Zúzódás (verseskötet)
- Sylvia Plath versei (verseskötet)
- Naplók 1950-1962 (naplórészletek)
- Naplók (naplórészletek)
- Az ötvenkilencedik medve (novellagyűjtemény)
Érdekesség:
Sylvia Plath életéről film is készült 2003-ban, Gwyneth Paltrow főszereplésével.
