2012. augusztus 2., csütörtök

Kérdezős blogger díj

 Díjat kaptam, amit köszönök Nokedli molytársamnak. :)





Igyekszem értelmes válaszokat adni, és persze normális kérdéseket kieszelni. :D Na de lássuk a "játék" szabályait. :)

    Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
    A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
    11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
    11 embert meg kell jelölni és linkelni
    Nincs visszaadás/visszajelölés


Akkor lássuk a 11 dolgot rólam:

1. Hatalmas állatbarát vagyok. Imádok minden állatot!
(na jó ez erős túlzás......de a cukikat szeretem. :) Nagy álmom, hogy egyszer eljuthatok egy delfináriumba, ahol a delfinekkel úszhatok.

2. Kiborít, ha valaki a könyvek gerincét megtöri, ha firkálnak a lapokra, ha szamárfüleznek, ha nyitott állapotban lefordítva "jelölik", hogy hol tartanak......stb.stb. :P

3. Hosszú (majdnem fenékig érő) hajam van, és sosem járok fodrászhoz.

4. A rock zene a kedvencem. :D

5. Imádom az eső "friss illatát".

6. Van 3 orchideám, és a lehetetlenre készülök: beszerezni egy kék színűt.
(Csak 1 orchidea létezik aminek kék színe van, és mondanom sem kell, az lakásban nem bírja, és ha be is lehet nagy nehezen szerezni......az ára igen borsos.)

7. A kék és a fekete a kedvenc színeim.

8. Mániáim a boszorkányok. Minden érdekel, perek, babonák, "képességeik", üldözések......stb.
Jó pár regény, és szakkönyv van már a polcomon rólok. :)

9. Nem szeretem a nyarat, a hőséget. A tavasz a kedvenc évszakom, amikor minden szép zöld. :)

10. Gyűjtöm a nagyhasú, nevető Buddha figurákat. És egyszer azért is eljutok egy buddhista templomba. :)

11. Nagy vallomás: Mostanában nem könyvmoly vagyok, hanem inkább könyvgyűjtögető. Egyszerűen alig van időm olvasni. :P


Válasz a 11 kérdésre:

1. Előfordult-e valaha, hogy az éppen olvasott könyv szereplőjével álmodtál?
Igen, és amikor felébredek akkor még emlékszem is az álomra, de másnapra tuti mindig elfelejtem. :P

2. Volt olyan, hogy olvasás közben kedvet kaptál egy helyszín bejárásához, s aztán be is jártad azt?
Igen, van hogy kíváncsi leszek az adott helyre, környezetre, tájra de még sosem jártam be semmilyen könyves helyszínt sem.....sajnos.

3. Ha egy könyv szereplője lennél, milyen lennél? (amazontermészetű, vadromantikus, élőhalott, másegyéb)
Mivel nem vagyok nagyszájú, így tuti olyan karaktert választanék, aki megmondja a magáét, és akinek ha beszólnak, akkor megválaszol rá, nem pedig lehajtott fejjel félrevonul.
(És valamilyen gonosz boszi lennék, akinek ha nem tetszik valami, akkor békává változtat mindenkit. :D)

4. Hangulatolvasó vagy, vagy valamiféle terv/lista szerint haladsz?
Is-is. Inkább a molyos kihívások alapján próbálok haladni, de egyúttal össze is egyeztetem a hangulatomhoz (szerintem) illő könyvekkel.

5. Ha már lista: mit gondolsz ezekről a mostanság divatos listákról? (1001 könyv, 303 könyv, satöbbi)
Nem igazán figyelem őket......nem érdekelnek ezek a listák.

6. Egyszerre egy könyvet olvasol, vagy többet?
Régen híve voltam az "egyszerre csak egyet"-nek, de most már több könyvet olvasok egyszerre, ami azért gond, mert ha már a nyolcadik történetbe kezdek bele, akkor néha elfelejtem az első könyvben olvasottakat ..... :P

7. Ha befejeztél egy könyvet, még morfondírozol az olvasottakon egy darabig, vagy rögtön ugrasz a következőért?
Változó. Hangulattól függ, meg attól hogy az adott történet milyen érzelmeket váltott ki belőlem. Ha valami borzalmas könyvet olvastam, akkor utána egyből kell valami ami elfelejeteti velem, de ha valami jó, elgondolkodtató történet volt, akkor kell pár nap míg átgondolok mindent.

8. Mi volt a legnagyobb könyves csalódásod? (akár jó, akár rossz értelemben)
Sam Taylor: Erdő köztársaság
Valami borzalmas.............Amolyan "van mondanivalója", de mégis mire elolvasod se eleje, se vége, értelmetlen összevisszaság. Az a könyv nagyon feldühített, mert egy klassz sztori lehetett volna belőle, erre az író, mikor nem tudta, hogy most mi legyen a következő lépés, akkor úgy oldotta meg, hogy a főszereplő egyszerűen elájult, és senki nem tudott semmiről, hogy mit tett, hogy mi a következmény.... A végén meg kiderült, hogy.........áááááá ez spoiler lenne. ;)

9. Bárkinek szívesen kölcsönzöl könyvet, vagy csak néhány kiválasztottnak?
Csak néhány ember van akiben megbízom....szóval csak kiválasztottaknak.
(Tankönyv kölcsönadásnál megtanultam, hogy nincs nekem szükségem kólával átitatott, rágóval összeragasztott könyvekre. :P)

10. Egy indiszkrét kérdés: tanulóként bedugtad a tankönyvet éjszaka a párnád alá, hogy alvás közben fejedbe szálljon a Tudás? :)
Nem. :) Jó kislány voltam, és mindig tanultam. (Na jó, nem mindig. :)

11. Egy még indiszkrétebb kérdés: mi a kedvenc nassod?
Jaj, nehéz választani. Az oroszkrémkockától kezdve, a túrós palacsintán keresztül, a somlói galuskán át, a sztracsatella fagylaltig minden jöhet....... :)))
Nyam, éhes is lettem egy kis csokira. *elballag a konyhába csoki után kutatni* :D


Én kérdéseim a jelöltjeimhez:

1. Vannak könyves heppjeid? (pl. nem szereted a gerinctöréses könyveket, szamárfület, stb.)
2. Könyvtári könyveket vagy inkább saját könyveket olvasol többet?
3. Ha lehetne egy könyvtárszobád milyen lenne?
4. A családodban/baráti körben te vagy a legnagyobb könyvmoly?
5. Próbálsz rávenni embereket a környezetedben az olvasásra?
6. Ha éppen nem olvasol, akkor mivel töltöd a szabadidődet?
7. Ha könyvet vásárolsz, akkor befolyásolnak a molyos/blogos ajánlások, jó kritikák?/Vagy inkább beleolvasol a könyvesboltban esetleg a könyvtárban az adott könyvbe?
8. Volt már, hogy csak a jó cím/borító miatt vettél meg egy könyvet? Ha igen, mellé fogtál vele, vagy nem?
9. Azok a könyvek amik mégsem nyerik el a tetszésedet, eladásra vagy cserére kerülnek inkább?/Vagy esetleg megtartod őket, akkor is, ha tudod, hogy lehet, hogy sosem nyitod ki még egyszer?
10. Melyik könyvszereplő bőrébe bújnál bele, és miért?
11. Ha könyvet írnál, mintáznál magadról egy szereplőt?

Az én jelöltjeim:



Köszönöm! :)
A jelöltjeim, (főleg aki kapott már mástól kérdéseket) nyugodtan dönthetnek úgy, hogy nem válaszolnak. Megértem. De persze nagyon örülök, ha válaszoltok. :))))

2012. március 19., hétfő

Virginia Woolf: Saját szoba


Fülszöveg: No de hát, szegezhetik nekem a kérdést, arra kértük, hogy a nőkről és regényekről beszéljen, mi köze ehhez egy saját szobának? Megmagyarázom. Miután felkértek, hogy beszélnék a nőkről és a regényről, leültem egy folyóparton, és eltűnődtem, mit is jelentenek ezek a szavak. Jelenthetnek néhány megjegyzést Fanny Burneyről; valamivel többet Jane Austenről; egy tisztelgést a Bronte nővérek előtt s hozzá a hólepte Haworth parókia rajzát; pár szellemességet, ha lehet, Miss Mitfordról; egy hódolatteljes utalást George Eliotra; egy hivatkozást Mrs. Gaskellre, és azzal meg is volnánk. Csakhogy másodszori ránézésre a szavak már nem látszottak ilyen egyszerűnek. A cím- a nők és a regény – jelentheti azt, s önök vehették is ilyen értelemben, hogy a nők és amilyennek látszanak, vagy jelentheti azt, hogy a nők és a regény, amit írnak; vagy jelentheti azt hogy nők és a regény, amit róluk írnak; vagy jelentheti azt, hogy e három kibogozhatatlanul összeszövődik, és önök azt várják, hogy ennek fényében tekintsem át őket.



Vélemény: A Saját szoba rövidke kötet, Woolf két előadásának kibővített változata. Igazi feminista mű, nagyon jól kifejtve a nők akkori helyzetét, az elvárásokat, az előítéleteket,  az áttörhetetlen sztereotípiákat.

Rengeteg könyvtárban töltött óra, kutatás eredményeképpen született meg Woolf tollából ez a mű. Tetszett a felépítés, a kiugró történetek, amikkel kicsit elkalandozott az alap mondanivalótól.

A nők helyzete nehéz volt az akkori követelmények miatt, mint a háztartás vezetése, a gyermeknevelés, de igazából talán nem is ezek voltak az akadályozó tényezők - persze ezek is- de inkább talán az anyagiak miatt nem volt annyi lehetőség nyitott. Mégis sok olyan írónőt említ, akik mégis, ezen tényezők mellett kimagaslottak az írásaikkal, pl. Austen, Bronte.

Nyilván nehéz helyzetben voltak a nők, hisz akkor elég nagy hátránnyal indultak ami az írást illeti, hiszen mint a könyvben olvashatjuk, nem igazán lehetett a nőknek saját véleményük, sőt még csak az életük felett sem dönthettek, hiszen a pénzért olyan emberekhez kényszerítették őket, ami a "család" érdeke volt, így az egyéni döntés már itt ugrott.

"A feleségverés - olvastam - elismert joga volt a férfinak, és szemérmetlenül gyakorolták is mind a felsőbb, mint az alsóbb körökben......Hasonlóképp - folytatja a történész - az olyan leányzó, aki megtagadta, hogy férjhez menjen a szülei által kiszemelt úriemberhez, kitette magát annak, hogy bezárják, ütlegeljék és végigrugdossák a szobán anélkül, hogy a közvéleményre ez megrendítően hatott volna. A házasság nem a személyes érzelmek kérdése volt, hanem a családi kapzsiságé, kivált a 'lovagias' felsőbb osztályokban...." /60.o./

Pénz, siker, a hatalmas örökségek......de ezek mit érnek testi-lelki-szellemi szabadság nélkül?

"Így aztán mindössze egy részletkérdést illető véleménnyel szolgálhatok - nevezetesen, hogy a nőknek rendelkezniük kell pénzzel és saját szobával, ha regényírásra adják magukat." 6. o.

A cím, a Saját szoba fő szerepet játszik a könyvben, hiszen minden írónőnek szüksége van egy saját kis helyre, egy szobára amibe elvonulhat a gondolatait szabadon engedni. Harc az egyenjogúságért, ez a lényeg, és Woolf ezért harcolt, pl. ezzel az előadással, amibe egy kis humor, irónia, vágyakozás is társult.

"Ha saját lelkemben kutatok, ott nem találok olyasfajta nemes érzelmeket, hogy bajtársak vagyunk, hogy egyenlők vagyunk, meg hogy mi vezéreljük végső célja felé a világot. Amit találok, az igen röviden és igen prózaian csak úgy szól, hogy ennél sokkal fontosabb, hogy az ember önmagam és nem más." /156. o./

Értékelés: 5/5

Kiadó/Sorozat: Mérleg
Oldalszám: 164
Kötés: papír/puhakötés

Roman Dirge: Lenore – Kokik 1. / Lenore – Kokik 2.

Fülszöveg: Ez vér cuki!
Íme, feltárul hát előtted Lenore, a cuki halott kislány sötét és bizarr világa. Megismerheted Lenore kis barátait, a vámpír játékmackókat, megszállott plüssbabákat, a szerelemittas kesztyűbábokat, a sok pihe-puha kiscicát, akiket olyan jó szorosan megölelgetni. Itt minden kicsit (vagy nem kicsit) fura, de nagyon szeretnivaló.
Lenore alakja a különc zseni, Roman Dirge fejéből pattant ki tizenhét évvel ezelőtt, a kislány azóta folytatja cuki kis vérengzéseit a rengeteg rajongó nagy örömére. Ebben a könyvsorozatban az első Lenore képregények felújított változatát találhatjátok: a kezdeteket, minden szörnyűség forrását.






Vélemény: Imádom Dirge rajz stílusát, és a fanyar, sötét humorát. Lenore egyértelműen őrült egy kiscsaj, és Hű úr is egy fura alak, a többi teremtményről nem is beszélve.


Ez a fajta humor nem sok embernek jöhet be, de mivel én a "furcsa ember" kategóriába esek, így imádtam a könyveket. Rövid történetek vannak megrajzolva, hamar olvashatóak. Lenore hülyeségeit hol viccesnek, hol unalmasnak, hol fárasztónak találtam. Hű úr volt a kedvencem, aki Lenore iránt érzett szerelmével kiüldözte őt a világból......ja nem is, Lenore folyton kinyírta őt valahogyan. :)

A többi szereplő nem lett annyira a szívem csücske, de Hű úr mindent vitt. :D

Végig olyan érzésem volt, mintha Dirge lenne Poe, Grimly, és Burton összegyúrva. :D

Ez egyetlen gond a könyvekkel a rövidségük volt, és az áruk, mert igaz könyvtárból vettem őket ki, de az árukat látva, nem is lesz saját példányom belőlük. :P Kár.


Értékelés: 4,5/5


Kiadó: Egmont
Illusztráció: A szerző rajzaival
Oldalak száma: 64
Borító: Puhatáblás / Ragasztókötött
Kiadás éve: 2011
Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe


Fülszöveg: Dorian gazdag és gyönyörű fiatalember, aki örökké szép és fiatal akar maradni, s ezért még a lelkét is eladná. Miután egy barátja megfesti portréját, a fiú csak azt kívánja, hogy bárcsak a képmása öregedne helyette. Ördögi kívánsága teljesül. Dorian átadja magát az élvezeteknek, a bűn útjára lép, míg egy napon szörnyű felfedezést tesz; a pincében elrejtett képmás életre kel…
Oscar Wilde egyetlen regénye az angol irodalom alapműve, korának botrányirodalma. Görbe tükörben mutatja be azt a társadalmat, amelyet elvakítanak a külsőségek, amely bármeddig képes lesüllyedni az élvezetek hajhászásáért, amelyben a felszínes szépség az élet értelme, amiért bűnt elkövetni művészet.







Vélemény: A filmet láttam először, és akkor jöttem rá, hogy muszáj elolvasnom a könyvet, annyira érdekel. A film is izgalmas volt, és persze sokatt dobott rajta Ben Barnes, és ugyan nem kedvencem Colin Firth, ebben a filmben mégis szerintem óriási volt. Na, de vissza a könyvhöz.

Egy szó elég erre a műre: Hátborzongató! Hátborzongató az egész légkör, amit Wilde teremtett, maga a történet, ami nagyon egyedi, hogy egy lelkét eladó fiatalt hogyan emészt fel a tetteinek a következményei.

Én sajnáltam Doriant. Néha nyakonragadtam, és megráztam volna, hogy hé, nem látsz a szemedtől, mi van veled, Henry nem a barátod.
Aztán rájöttem, hogy Henry nagyon nagy karakter a történetben, ez a hatalmas befolyása, ami nemcsak Dorian fölött van, elképesztő, csak úgy issza mindenki a szavait, és mégsem lát senki az álarc mögé. Annyira manipulatív személy Henry, hogy a történet vele kezdődik el igazán, amikor Basil elkészül a mestermű festménnyel, akkor Henry elmondja, hogy az örök fiatalság az egyetlen értékes dolog az életben, és Dorian persze hisz neki. Na és itt jönnek a gondok......

Doriant persze érdekli, hogy mik történnek a felsőbb körökben, ahol a pénz, siker, hírnév megszokott, általános dolog, és Henry bizony bevezeti őt a felsőbb osztály szokásiba.
A főszereplőről készült festmény nem csak Dorian lelke, hanem a történeté is. A teremtő Basil, aki a jóságot testesítette meg, míg Henrynek jutott a gonoszság "szerepe". És Dorian elcsábult, a gonosz áldozata lett, pedig megvolt a választás lehetősége, mégis a rossz utat választotta, és bizony az elkövetett bűnökért fizetni kell, és nagy árat is fizetett, elvesztette a lelkét.




Egyetlen mínuszt kap csak tőlem, mégpedig a hosszú gyűjteményleírásos rész miatt. Az kicsit unalmas volt.

Minden oldalról lehetne idézni, annyira jól fogalmazott Wilde, de íme a kedvencem, ami az egész történetet kifejezi.:

"Hűség! Egyszer majd ezt is elemzem. A birtoklás szenvedélye hozza létre. Hány dolog van, melyet félredobnánk, ha nem félnénk, hogy mások fölkapjá." /101.o./

Birtoklás. Igen, ez a baj.
Dorian az örök szépséget akarta a birtokában tudni, Henry Doriant akarta, hogy kénye-kedve szerint irányíthassa, Basil perdig a portét szerette volna.......
Mindenki szeretne valamit  birtokában tudni, de tudnunk kell, hogy amit teszük érte, az megéri-e. Megéri a kockázatot, a következményket? Valóban akarjuk, amit akarunk, vagy csak pillanatnyi fellángolás, vágyakozás az elérhetetlen után?


Szóval érdemes elolvasni, tanulságos történet, hogy, a lelkiismeretünk miként változik a tetteink következményeképpen.










Értékelés: 5/5

Érdekesség:
A történetből készült filmek:

2004-ben Dorian Gray arcképe címmel, a főszerepben Josh Duhamel.

2009-ben pedig Dorian Gray címmel, Ben Barnes és Colin Firth főszereplésével.